4. nap – Megkezdődött az utolsó hónap! Ugye innen már nem adod fel?

Tényleg elkezdődött, tényleg megtörtént. Minimum 4 hónapnyi megfeszített munka után elérkeztél az utolsó szintre! Remélem tudod, hogy innen már biztosan nem hagyom, hogy félbehagyd a programot! 😉

Egy kis gondolatébresztő gyanánt megosztanám itt veled az egyik kedvenc posztomat, amely remélhetőleg még tovább lök téged azon az úton, amelyiken elindultál! 😉

===  Hogyan vess véget az erőtlen hétköznapoknak? ===

 Ha te is szenvedsz az elhízástól
 Ha te is évek óta küzdesz azzal, hogy a szatyrokat nem tudod felcipelni az emeletre
 Ha neked is eleged van abból, hogy állandóan azon gondolkozol, hogy elkéne kezdeni, vagy folytatni kellene a mozgást, akkor ez az üzenet most neked szól!

 Mindenki változhat. Mindenki, aki elkezdi, biztosan változni fog. Egyáltalán nem lehetetlen az, hogy a karodban tartsd úgy a gyermeked, hogy nem fáj közben a derekad.

Van egy rossz hírem, amit úgy gondolom a szíved mélyén te is érzel!

 Ha most becsukod a szemed és tovább vársz, azért súlyos árat fogsz fizetni….

 A legtöbb ember a te helyzetedben ilyenkor csak megvesz egy-egy csodaszert, vagy elmegy futni, amíg össze nem esik.
Áltatják magukat azzal, hogy ha futnak 300 métert hetente kétszer és megisznak előtte egy zsírégető csodaturmixot, akkor biztosan eljön a változás. Igazuk van.. Tényleg eljön, 2 hét után, miután semmi jele rajtuk a fejlődésnek, abbahagyják a sportot és még távolabb fog állni tőlük a jövőben, mint valaha. Ez is egy változás.

Nyomorult kilátás igaz?

És hová vezet ez az út, mi az a legvégső ár, amit ezért fizetned kell? 

Napról napra egyre gyengébb leszel. Lassan már a cipőfűződet sem fogod tudni bekötni. Utána a séta is problémát fog okozni, később már az unokádat sem fogod tudni levinni a játszótérre, hiába szeretnél neki egy kellemes délutánt okozni.

 Hogyan találtam meg a problémamentes hétköznapok kulcsát?

Sehogy, nem kellett megtalálni, az élet hozta magával. Csak egy jó döntés kellett!

 Sokat meséltem már, hogy 23 évesen olyan gyenge voltam (elhízás nélkül), hogy csak a bemelegítő és nyújtó gyakorlatokat vettük át az elsō edzőmmel, majd az öltözőben remegő lábakkal kellett felhúznom a farmeromat. Az egész világ előtt szégyeltem magam, nem értettem, hogy lehetek ilyen gyenge.

Ez az érzés jut eszembe, akkor mikor egy új vendég lép be először a terembe. Ha nekem is ilyen nehéz volt a kezdet, akkor másnak is biztosan minimum ilyen. Szerencsére ez már csak a múlt, soha többé nem szeretném ezt újra átélni.

 De nem csak velem történt ez meg, rengeteg hasonló ilyen sztoriról hallottam már.

Minden vendégemnek hasonló a sztorija, de mégis kicsit más.
Amire nagyon büszke lehetek, hogy minden csoportos és személyi edzős vagy Dobler Akadémiás vendégem pokolian bátor volt, mikor elkezdte, és nagyszerű utat jártak/járnak be.

Ez volt tehát az a poszt, amelyet úgy gondolom, minden olyan szituációban elő lehet venni, amikor valami nagyon nem klappol az életben és a sportot megpróbáljuk mellőzni az életünkből.

Az a döntés, hogy elkezdted ezt a programot és életed részévé vált, remélem az egyik legjobb döntésed volt. Így, amikor rossz kedved van vagy fáradt vagy, csak olvasd el ezt a posztot és gondolj arra, hogy miért kezdted el és mi lenne, ha nem csinálnád. A többi már megy magától! 🙂

Sok sikert az eheti edzésekhez! 😉