Ízületről ízületre elv
Manapság a címben leírt elv szerinti megközelítés kezd előtérbe kerülni és egyre inkább ezt alapul véve dolgoznak az erőnléti edzők az élsportolókkal.
Mivel azonban a megközelítés teljes mértékben alkalmazható átlagembereknél is, ezért szeretném neked ennek a lényegi hátterét átadni, hogy te is jobban képbe kerülj a testedben található összefüggésekkel. 🙂
Az elmélet úgy néz ki, hogy az ízületeinknél meg lehet határozni, hogy döntően stabilnak vagy mobilnak kellene lennie. Most még nem szeretnék belemenni hosszabban a témába (később rengeteget beszélünk még róla), ezért vedd úgy, hogy:
Mobil: mozgékony,
Stabil: kevésbé mozgékony
- Boka – mobil
- Térd – stabil
- Csípő – mobil
- Ágyéki gerincszakasz – stabil
- Felsőháti szakasz – mobil
- Lapocka – stabil
- Vállöv – mobil
Maga az ízületről ízületre elv azt taglalja, hogy ha egy ízületnél probléma keletkezik valamilyen sérülés formájában, akkor egy alatta vagy felette levő ízületnek, területnek kell átvenni a feladatát, amelynek viszont nem az az elsődleges feladata.
Ha nem rendelkezünk kellő felsőháti szakasz és vállöv mobilitással, akkor az ágyéki szakaszból próbálunk kompenzálni.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy mikor mondjuk, fej fölé akartok emelni, vagy nyomni valamit (de pl. nem tudjátok rendesen fej fölé emelni súly nélkül sem a karotokat), akkor derékból próbáltok rásegíteni, tehát toljátok előre a csípőt, amely később derékfájdalmakhoz vezethet.
Ha bokamobilitás hiány áll fenn, akkor általában térd és derék problémák szoktak elhatalmasodni az adott sportolón, vendégen. 🙁
Ezért fontos tehát, hogy bemelegítésnél dolgozzunk a gyengeségeken, lassan aprólékosan dolgozva, és nem ellazázni ezt részét sem az edzésnek! 🙂